Mindenképpen szerettem volna, hogy 3 napos kubai látogatásunk ne korlátozódjon kizárólag Havannára. A fővárostól mintegy 100 km-re lévő Varadero valósággal kínálta magát az egynapos kiruccanásra. Egy kicsit tartottam tőle, hogy össze fog-e jönni, ugyanis Havannába érkezésünkkor esett az eső, ami nem éppen ideális egy tengerparti kalandhoz. Szerencsére másnap napsütésre ébredtünk, reggeli után tehát lementünk az utcára, leintettük az első taxit és megkérdeztük elvinne-e Varaderóra. Nem kellett győzködni, azonnal igent mondott. Az oda-vissza fuvar díját három főre teljesen jutányosnak tartottuk, 80 CUC-ot kért, vagyis fejenként kb. 8 ezer forintot, amibe a visszaút végén még egy bő órás havannai autós városnézés is belefért.
A kubaiak számára a Varaderóba való belépés – bár már nem annyira mint régebben – még mindig korlátozott, a félszigetet határánál rendőrségi ellenőrző pont működik. Nagyon nem vizsgálgatnak, a taxinkba éppen csak bekukkantottak és legyintettek, hogy mehetünk tovább. Az üdülőövezetben elsőként az tűnt fel, hogy az addig csapnivalóan rossz minőségű út valamivel simábbra változott, aztán tovább haladva először egy viszonylag rendezett kisvároson haladtunk át, majd elkeztek megjelenni az ápolt trópusi környezettel körbevett szállodák. Ezekbe csak a szállóvendégek juthatnak be, de a 20 km hosszú homokos partszakasz nincs elzárva és szerencsére vannak helyek, ahol bárki kisétálhat a tengerhez.
Sofőrünk három különböző helyszínre vitt el bennünket, köztük olyanra, ahol rajtunk kívül szinte senki nem volt, illetve ahol csak kubaiak szórakoztak. Az utolsó partszakaszon bepillantást nyerhettünk abba, hogy milyen körülmények között tölthetik idejüket a világ minden tájáról ideérkező turisták. Autónk a Varadero Golf Club és a Melia Las Americas hotel között parkolt le, mi pedig néhány órán át élvezhettük a hamisítatlan kubai/karibi beach-feelinget – ami január elején különösen jól tud esni az Európából idetévedt embernek.
Az ott látottakat te is megtekintheted itt: