Hajóúttal kombinált utazásunk során tulajdonképpen kétszer is jártunk Mauritiuson. Mivel óceánjárónk innen indult, ezért december 19-én ide érkeztünk meg Budapestről. A párizsi átszállást is beleszámítva 18 órás utazást követően léptünk ki a 30 fokos trópusi melegbe. A modern repülőtér és az onnan induló autópálya az első 10 percben egy viszonylag fejlett ország képét tárta elénk, egészen addig, amíg taxink le nem tért a fővárosba tartó széles útról. Valószínűleg mi nem készültünk fel megfelelően a helyi viszonyokra, de bevallom őszintén: a tengerpartig tartó mintegy 50 km-es szakasz nagyobb részén úgy éreztem magam, mintha úticélt tévesztettünk volna és egy trópusi üdülősziget helyett Indiában szállt volt le a repülőnk.
Bizonyos értelemben nem is tévedtem sokat: Mauritius lakosságának több, mint kétharmada indiai, negyede kreol, ezen kívül afrikaiak, európaiak, madagaszkáriak élnek itt összhangban egymással. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek és dolgoznak együtt, de hétvégére mindenki visszavonul saját, hagyományos világába. Ebből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Mauritius a századok folyamán holland, francia és brit gyarmat is volt, csupán 1967-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától.
A zömében a britek által betelepített indiaiakkal kapcsolatban mindenfajta rasszista él nélkül – akkor is ha sokaknak ez nem fog tetszeni – ki kell mondanom, hogy a tudatalattijukba égetett vallási-kulturális beidegződéseik miatt sajnos komoly problémájuk van a kosszal és a rendezettséggel. Ez nem anyagi kérdés és pláne nem személyes higiénia kérdése, mert az rendben van! De ahogy Mauritiuson is láttuk: még a félreérthetetlenül jómódú házak is magukon viselnek egyfajta putrijelleget. Az indiaiak számára ugyanis a hulladék tisztátalan dolog, így nem tartogatják közvetlenül maguk körük akkor sem, ha ezáltal paradox módon az otthon falain kívül mindent összerondítanak. Egy indiai átlagpolgár tisztasággal kapcsolatos kötelessége csak a családi tűzhelyig, otthona küszöbéig terjed, amin már egy ideiglenesen bérelt lakás is kívül esik, nemhogy a közterület! Ezt csak tetézi, hogy az alsó középosztálytól felfelé az otthoni takarítást illik az alávetettekkel (alacsonyabb kasztból származókkal) elvégeztetni, hiszen ez elsősorban az ő dolguk.
Gyorsan le szeretném szögezni, hogy Mauritius látnivalókban tényleg gazdag, de aki elsősorban azért szeretne ide utazni, mert azt hiszi, hogy ez egy gazdag, luxus-sziget, az ne tegye! Na nem azért, mert nincs itt semmi luxus – a drága tengerparti hotelek környezete valóban olyan trópusi paradicsom, amilyet a prospektusok fotói alapján meg szoktunk álmodni – ám aki máshová is ki szeretne mozdulni, annak gyakran lesz olyan érzése, hogy Indiában, vagy a harmadik világ valamelyik lepukkantabb részében jár! Csak az nem fog csalódni, aki mindezzel tisztában van és akit ez nem zavar!
A turizmus egyébként szigorúan szabályozott, a szigetre látogatók számát szándékosan korlátozzák, aminek eredményeként egy exkluzív, tömegturizmustól mentes úticél alakult itt ki. Minőségi szállásainak és sokszínű látnivalóinak köszönhetően Mauritius manapság divatos, drága desztináció, így a szigetet nem is a hátizsákos turisták látogatják, hanem inkább felső középosztálybeliek.
A sziget a Baktérítő közelében fekszik, így éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart, turistáskodásra egész évben alkalmas. Minden megtalálható itt, amire egy egzotikus álomnyaralás során vágyhatunk: vulkáni kövekkel tarkított, fehérhomokos strandok hívogatják a napfürdőzés szerelmeseit, a korallzátonyokon kedvünkre sznorkelezhetünk, vagy búvárkodhatunk, delfin és bálnalesre indulhatunk, felkereshetjük az UNESCO világörökség részét képező Le Morne tájegységet, vagy a látványos vízesések valamelyikét.
Mivel hajónk indulása előtt csupán 1 éjszakát szándékoztunk a szigeten tölteni, ezért eleve valami jobb szállásra gondoltunk. A leírások alapján Flic en Flac-ra, a leghosszabb homokos partszakaszok egyikére esett a választás. Itt főként drágább hotelek sorakoznak, ezek közül kellett megtalálnunk az árban számunkra legelfogadhatóbbat. Végül promóciós ajánlatával a Hilton nyert, színvonalához képest tényleg nagyon kedvező áron! Bár a tények kedvéért hozzá kell tennem, hogy a szállodában fogyasztott vacsorára sajnos már nem vonatkozott a promóció – drága volt – de legalább bőséges, egzotikus és finom. Az első videón az elegáns üdülőt és Flic en Flac tengerpartját tekinthetik meg az arra kíváncsiak.
Mint fentebb már jeleztem, a szigetre kétszer érkeztünk meg: másodszor akkor, amikor január elején hajónk visszatért Port Louisba kéthetes körútjáról. Eleve úgy terveztük, hogy ha már ilyen messzire elutaztunk, akkor a hajóutat megtoldjuk egy mauritiusi pihenővel és felfedező túrával. Ehhez béreltünk egy autót és 4 nap alatt két különböző hotelben megszállva végigjártuk a szigetet. Aki teljesebb képet szeretne kapni Mauritiusról, annak mindenképpen ajánlom az erről szóló videó megtekintését. A következő helyekre sikerült eljutnunk: Port Louis, Curepipe, Grand Bassin (Ganga Talao) hindu templom, Bois Cheri teaültetvény, Alexandra vízesés, Gorges kilátópont, Chamarel vízesés, Hétszínű föld, Pamplemousses botanikus kert, Grand Baie, Trou Aux Biches, valamint Belle Mare és a Grand River környéke.