Jamaika második legnagyobb városát a legtöbb útleírás úgy mutatja be, hogy itt csodálatos, fehér homokos tengerpartok közül válogathatunk több kilométer hosszan, hogy itt található a világhírű Doctor”s Cave Beach ahonnan egyedülálló látvány a naplemente, s hogy maga a város egy nyüzsgő, hamisítatlan karibi hangulatú hely, tele szórakozási lehetőséggel és bárokkal, melyekből éjjel-nappal szól a reggae.
Ami a beach-eket illeti, a magam részéről túl sokat ehhez nem tudok hozzátenni, mivel azon az egyetlen napon amikor MoBay-ben jártam, sajnos finoman szólva sem volt strandidő. Ellenben ami a várost illeti: nos nem tudom, hogy csupán a borús-esős idő tette-e, de a néhány ott töltött óra alatt én egy olyan lepukkant, züllött, koszos, szedett-vedett, helyenként egyenesen félelmetes helyet ismertem itt meg, mint eddig keveset a világon. Nyomort bőven látni akár az USA-ban is, de azzal a különbséggel, hogy a szegénység ott megbújik a felhőkarcolók árnyékában, a külvárosokban, vagy valahol az isten háta mögött. Itt viszont a belváros is egy romos gettó, felhőkarcolók pedig sehol. Na nem mintha ez utóbbiak hiányoznának innen, de a rendnek, vagy az igényességnek legalább az alapfokát azért elvárná az ember. Ami viszont tény, hogy a reggae tényleg midenhol szól és ez a rasztafejűek látható lazaságával együtt egy kicsit javít az összképen, de sajnos nem sokat. A taxisunktól megkérdeztük, hogy vannak-e a környéken rendezettebb részek, amire elmondta, hogy a városon kívül, a part mentén rengeteg ilyen hely van, de ezek az üdülőkomplexumok mind a külföldi turistáknak vannak fenntartva és a vendégeken kívül más csak borsos belépődíjért látogathatja.
Ha történetesen ragyogó napsütés lett volna aznap, akkor valószínűleg mi is rászántunk volna erre egy kis zsetont, de az esőre álló időben úgy gondoltuk, hogy a maximum az, hogy teszünk pár lépést a Hard Rock Café-hoz tartozó 30 méternyi ingyenes partszakaszon, ennél több csak pénzkidobás lenne. Fenntartom viszont annak a lehetőségét, hogy egy Montego Bay-i aranyhomokos resortban eltöltött koktélozós napozás után másképp írnék erről a városról, de mivel a strandolás elmaradt, így itteni élményként az maradt meg bennem amit leírtam.
Kiegészítésként annyit tennék ehhez hozzá, hogy óceánjárónk Havannából érkezett Jamaikába. Emlékszem rá, hogy a hajón utazó egyik honfitársunk nagyon panaszkodott a Kubában látottakra, minden negatívumot a kommunizmussal és a Castro-rezsimmel kapcsolatba hozva. Szavaiból kiderült, hogy ő a karabi szigetvilágot, valami idilli helynek képzeli, amiben a kommunista Kuba egy kakukktojás a maga elmaradottságával. Nagyon kíváncsi lennék, hogy a Montego Bayben tett látogatást követően vajon árnyalódott-e ez a kép benne? És vajon mit szólna Hondurashoz, vagy Haitihez, aminél nyomorúságoságosabb helyeket nehéz elképzelni, pedig ezek is a karibi térséghez tartoznak.