Több ugrással jutottunk el a Bahamákra: december 31-én még Torontóban keltünk fel, a szilvesztert mínusz 25 fokban a Niagaránál ünnepeltük, az év első napján New Yorkban buliztunk, hogy mindezek után január 2-án 30 fokos melegben a Bahamákon áztathassuk a lábunkat az óceán langyos vízében. Mindezt ráadásul nem csupán úri huncutságból követtük el, hanem mert az átszállásos, útmegszakításos repülőjegyek sokszor nagyságrendekkel olcsóbbak, mint a közvetlenek. Esetünkben egy Toronto-Miami jegyre lett volna szükségünk, de mivel a kanadaiak karácsony-újév tájékán tömegesen vonulnak délre, ezért olcsó jegyről nem is álmodhattunk. A feladványt végül oly módon oldottam meg, hogy találtam egy Toronto-Nassau jegyet New York-i átszállással és egy Nassau-Fort Lauderdale fapadost – ezt így már simán elbírta a büdzsénk, beleszámítva az autóbérlést is, hogy legyen mivel eljutnunk Miamiba.
Szóval megérkeztünk Nassauba! Első élményként a repülőgépből bakancsban, pulóverben és kabátban kiszálló embert a szikrázó napsütésben megcsapja a párás hőség! Szinte nehéz elhinni, hogy január másodka van és két nappal korábban még mínusz 20 fokban sétáltunk a Niagara-vízesésénél. Pont emiatt a feeling miatt igyekszem úgy alakítani utazásainkat, hogy lehetőleg minél többször a téli időszakra essen. Kitörni a szürke európai télből fantasztikus, a testnek és a léleknek egyaránt kényeztető dolog. Tulajdonképpen nem is értem az embereket, miért ragaszkodnak görcsösen a nyári nyaraláshoz? Nyáron Magyarországon is jó az idő, zöld a természet és akinek nincs kertje az is bármikor elmehet sétálni valamelyik parkba, vagy a közeli hegyekbe, vízpartra. Miért pont a 30 fokos budapesti melegből akarnak elutazni az Adriára vagy a Földközi tengerre, ahol vagy ugyanolyan meleg van, vagy pedig már kellemetlenül nagy a hőség? Mellesleg egyáltalán nem biztos, hogy egy téli nyaralás sokkalta többől jönne ki, szerintem érdemes megpróbálni!
Mivel csak két éjszakát tudtunk itt tölteni, azt gondoltam legyünk minél közelebb a luxushoz. Sajnos a világhírű Atlantis nem a mi pénztárcánkhoz van szabva, de annyit azért sikerült összehoznom, hogy az ennek az elsőosztályú üdülő- és szórakozókomplexumnak helyet adó Paradise Island-en foglaltam apartmant. A golfpálya és yachtkikötő mellett épült szállásunk – tulajdonképpen egy timeshare üdülő – annyira jó volt, hogy minden bizonnyal ezt választanám legközelebb is, különösen, hogy az ára is nagyon kedvező volt. A homokos tengerpart párszáz méternyi sétára volt tőlünk, az Atlantis pedig kb. 1 kilóméterre.
Paradise Island ennek az élményparknak köszönheti hírnevét, melyben a legendás elsüllyedt kontinens, Atlantis elevenedik meg luxuskivitelben. A medencék, csúszdák és éttermek mellett a Karib-térség legnagyobb kaszinója is várja az idelátogatókat.
A szigetet egy híd köti össze a fővárosával, Nassauval. A városnak megvan a sajátos karibi és brit koloniális jegyeket ötvöző hangulata, de nekünk úgy tűnt, hogy életét leginkább a hatalmas óceánjárókat befogadó kikötője határozza meg, pontosabban a hajókról leáradó napi többezres turistatömeg.
Mi a várost biciklivel kerestük fel, mivel a második nap délutánján egy esőt követően borús maradt az ég. Az ember ezen először mindig bosszankodni kezd, de így utólag azt mondom, a kerékpáros kirándulás többet ért további néhány órás napfürdőzésnél!