Tajvant a repülőjegyünknek köszönhetően ejtettük útba, igaz nem véletlenül volt ilyen repülőjegyünk! A China Airlines Hongkong-Honolulu járata kétszer 24 órás útmegszakítással telejesítette a távot. A közbülső leszállóhelyek Taipei és a japán főváros, Tokió voltak. Ha valaki nem figyelt volna, itt szólok, hogy a China Airlines nem tévesztendő össze az Air China légitársasággal: míg az utóbbi pekingi székhelyű kínai cég, addig a minket is fuvarozó China Airlines a kommunista Kínától 1949-ben különvált szigetország legnagyobb légitársasága, főhadiszállása pedig a Tajpej mellett fekvő Taoyuan International Airport.
Mivel érkezésünk előtt néhány hónappal magyar állampolgárok számára megszűnt a vízumkényszer, ezért a kérdés legfeljebb annyi volt, hogy mivel fogjuk eltölteni az időt, hogyan jutunk be a reptértől kb. 50 km-re lévő városba és hol fogunk megszállni?! A szerencse nagyban megkönnyítette a dolgunkat!
Ma már a világ több nagy repülőtere is alkamazza, de mi 2009-ben Tajvanon döbbenettel teli meglepetéssel, először találkoztunk azzal a lehetőséggel, hogy a helyi turisztikai hatóság (és/vagy a légitársaság) ingyenes városnéző programot kínál fel a hosszabb átszállóidővel rendelkező turistáknak. Esetünkben a feltétel a 6 óránál hosszabb, de 24 óránál rövidebb útmegszakítás volt, valamint a továbbutazás célpontja nem lehetett azonos az érkezésivel. Ennek pont megfeleltünk, sőt hatalmas mázlink azzal egészült ki, hogy mivel 12 óránál is hosszabb volt a tranzitidőnk, ezért féláron szállhattunk meg a színvonalas reptéri hotelben. A 2 km-re található szállodába ráadásul oda-vissza ingyenes limuzinszolgálatot biztosítottak. Amikor a reptér épületéből kilépve az egyenruhás sofőr beültetett minket a hátizsákjainkkal a fekete luxusautóba, először azt hittük biztos összetévesztettek minket valakivel, s vajon mibe fog ez fájni nekünk végül?
De nem fájt semmibe: az egész tajvani kalandunk gyakorlatilag csak a szállásért kifizetett 60 dollár volt, de ebbe beletartozott az all you can eat típusú vacsora is, melynek egy részét a képen láthatjátok, a másik része pedig abból állt, hogy dumplings-ból (azaz különféle töltött páragombócokból és húsos táskákból) versenyt ettem a szomszédos asztal mellett ülő ázsiaival. Azt hiszem én győztem, de nehéz biztosat mondani, mert mire igazán belejöttünk, fölzabáltuk az összes gombócot! (Még jó, hogy a rákokból, kagylókból álló “előételet” még a verseny előtt elfogyasztottam.)
Ami a délutáni városnézést illeti: a tajvaniak igazán kitettek magukért, egy kényelmes mikrobuszban velünk együtt 3 vendéget vitt végig a látványosságokon az angolul beszélő helyi idegenvezető. Állomásaink a következők voltak: Longshan templom, Nemzeti forradalmi mártírok szentélye, Csang Kaj-sek emlékhely, valamint a Taipei 101 felhőkarcoló, amely akkor még a világ legmagasabb épülete volt! Csang Kaj-sek mauzóleumában egy rendkívül látványos őrségváltást örökítetem meg az alább megtekinthető videón: