Helyesen Ho Chi Minh Cityt kellett volna írnom, de a helyiek is csak Saigonnak nevezik városukat. Mivel Ázsiában nem először jártunk, igyekeztünk új célpontokat is felvenni a listánkra. Így történt, hogy Hongkongból ezúttal Vietnám érintésével repültünk el Kuala Lumpurba. A repülőjegyet azzal tettem szinte ingyenessé, hogy egy London-Hongkong és egy külön Hongkong-Saigon járat helyett rögtön egy London-Saigon jegyet kutattam fel a neten. A közvetlen járatok drágák, ezért az átszállásosakra kerestem rá, így idővel sikerül kihalásznom egy olyat, aminél mit ad isten, pont Hongkong volt az átszállóhely (Cathay Pacific). Igaz, így csak 48 óránk maradt a kínai városállamra, de sikerült úgy megoldanunk, hogy közben még Makaóba is ellátogattunk. Most viszont Saigonba érkeztünk, lássuk hát mit tapasztaltunk itt:
Vietnám legnagyobb városa furcsa keveréke a nyüzsgő réginek és a csillogó újnak. A hangyabolyszerűen közlekedő kismotorok és a mindenütt jelenlévő utcai árusok mellett a szűkebben vett belvároson ma már inkább annak a fajta modern városiasodásnak a jelei látszanak, ami az elmúlt évtizedekben több, mára a prosperitás jelképévé váló ázsiai metropoliszban is megfigyelhető volt (pl. Kuala Lumpur, Szöul, Sanghaj). Nem lennék meglepve, ha 10-15 év múlva Saigon is ezek közé tartozna.
A Mekonghoz vezető egésznapos túrával kapcsolatban volt némi félelmem, ugyanis még Magyarországon foglaltam le online (mindössze 20 USD/fő), azzal, hogy az adott napon reggel értünk jönnek a szállodába. Bár volt egy kis késés, de végül minden az ígéreteknek megfelelően alakult, tartalmas és fárasztó programot bonyolítottunk aznap.
Ha a részletek is érdekelnek kattints a videóra!