Világjáróként az a tapasztalatom, hogy csak nagyon ritkán kerül sor külföldi turisták „molesztálására”. Ez a jelenség egyébként többnyire nem biztonsági vagy kriminalisztikai természetű, hanem inkább egzisztenciális-megélhetési okokkal függ össze. Sok helyütt vannak „tapadós”, nehezen levakarható árusok és kéregetők – aki ezt nem szokta meg, annak eleinte eléggé zavaró is lehet – de kellő rutinnal és mosolygós határozottsággal viszonylag könnyen véget lehet vetni az ilyen helyzeteknek.
Marokkói beszámolómat azért kezdem ezzel az eszmefuttatással, mert sokat tapasztalt utazóként itt – az érkezésünket követő alig egy órán belül – sikerült belefutni a pofátlanság olyan szintjébe, ami ordibálásig, sőt kis híján erőszakig fajult. Szállásunk recepciósa később elmesélte, hogy Marrakeshben (és más marokkói idegenforgalmi központokban), különösen az óváros és bazárok környékén a turistákat gyakran megszólítják és idegenvezetői szolgáltatásokat kínálnak, ami az esetek többségében valamely üzlet „véletlenszerű” meglátogatásával párosul, ahol különféle helyi kézműipari termékek megvásárlására „ösztönzik” a külföldit. Esetünkben ez a „szolgáltatás” abból állt, hogy városfal sikátoros része közelében megkérdeztem egy taxist, hogy útba tudna-e igazítani a szállásunkhoz. Egy fiatalember azonnal ott termett, felajánlva hogy elkísér bennünket. Kiderült, hogy kb. 100 méterre voltunk a riádtól (így hívják itt a hagyományos szállásokat). A meglepetés azonban nem ez volt, hanem az az arcátlan követelőzés, amit a srác a „hivatalos kísérői munkájáért” járó ellenszolgáltatásért (10 euró) csapott. Mondanom sem kell, hogy végül nem kapott semmit, de olyan szintű veszekedés tört ki közöttünk, hogy a következő két napban időnként tartottam attól, hogy valamelyik sarkon várni fog rám…
Marrakesh szerencsére nem csak erről szólt: a szálláshelyünk jó volt, az ott kapott reggelivel is meg voltunk elégedve, az időjárás október első napjaiban abszolút nyárias volt, ami megfelelő alapot teremtett a mászkáláshoz.
Egy kicsit ez a város is amolyan időutazós hely, ugyanis az óváros nagy kiterjedésű bazárjaiban és sikátoraiban az ember gyakran úgy érzi, mintha pár száz évvel visszaforgatták volna az idő kerekét. Szerintem a többség valami ilyennek képzeli a középkori iszlám világot. Szó ami szó, az egész hihetetlenül színes, izgalmas és egzotikus volt, de be kell valljam, egy kicsit sok is! Én tényleg próbálok előítéletektől mentes lenni, nem általánosítani néhány apróság alapján, és tényleg irtózom a rasszizmustól és intoleranciától, de ebben a forgatagban volt néhány pillanat, ami egyfajta kultúrsokként hatott rám. Miután elgondolkodtam ezen, lassacskán rájöttem hogy mi volt az oka: ennyi elutasító tekintetet, a turistát nyűgnek néző és lekezelő, a fényképezést olykor már kifejezzeten ellenségesen kezelő helybélit máshol még nem láttam. Muzulmán országokban sem! Mindez véletlen volt csupán, pechem volt? Nem tudom a választ…
Marrakeshnek emellett van egy másik arca is. A nemrégiben megújult belváros teljesen nyugatias, modern házak, irodák, üzletek, bankok és plázák sorakoznak, a XXI. század összes kellékével együtt. A városközponthoz viszonylag közeleső reptér pedig kategóriájában az egyik legszebb építészeti alkotás, amit eddig láttam.