Tahititől mindössze 17 kilóméterre fekszik ez a gyönyörű sziget, ami a hajó reggeli érkezésekor, a párolgó trópusi növényzettel benőtt hegyeket bámulva bennünket először a Jurassic Park helyszínére emlékeztetett.
Aztán ahogy a nap egyre feljebb kúszott (bár igazság szerint ezt a felhők miatt inkább csak éreztük, mint láttuk) úgy tárult elénk a tipikus polinéz feeling: cölöpökön álló szalmatetős luxus-kunyhók nyúlnak az átlátszó vízű, sekély tengerbe.
A szemerkélő eső miatt lemondtunk eredeti tervünkről, vagyis hogy gyalogosan felkapszkodjunk valamelyik hegyoldalra a panorámáért, majd közelebbről is megnézzünk egy tengerparti resortot. Nekiindultunk ugyan, de pár száz métert megtéve megfordultunk és visszamentünk a kikötőbe. És milyen jól tettük! A borongós, nyirkos idő miatt valószínűleg a szokottnál kevesebben vállalták a nyílt vízi kalandokat, ezért a helyi kishajó-kapitányok valóságos közelharcot vívtak azért, hogy a kikötő környékén kóborló turistákat a saját hajójukra invitálják. Nekünk végül olyan áron kínálták fel ezt, hogy már nem lehetett visszautasítani.
Mindig azok az élmények a legütősebbek, amikre nem számítasz előre: mivel Mooreán nem készültünk ilyen attrakcióra, ezért a meglepetés erejével ért, amikor a hajónk a parttól néhányszáz méterre megállt, s azt láttuk, hogy a sekély vízben cápahadak úszkálnak körülöttünk – és a vízben álló kissé rémült turisták körül. Persze mi is hamarosan közüttük találtuk magunkat…
Amenyiben a Kajmán-szigeteki rájasimogatás is érdekel kattints ide!